*Tratatataaa* Megérkezett az 5. rész is! Bocsi a késésért, fordítva sült el ez az "újra kezdődik az edzés, minden újra rendszeres lesz" szitu...Pöppet a halálomon vagyok minden nap. Egyedül vasárnap nincs edzés, emellett minden második nap 2 edzés..Na mindegy, nem traktállak titeket a hülyeségeimmel.
Nem is húzom tovább, hagylak titeket! Jó olvasást drágák!:)
Btw.: Komizzatok kérlek! Sokat jelentene némi vissza jelzés!! Pusziiii xx
2006. Szeptember. 13.
Juliette unottan bámulta a táblát, közben a füzetére se nézve jegyzetelt. A táblán lévő egyenletek, akár a kínai írás, olyan volt számára. Sosem szerette a matekot, és a matek meg a tanár sem őt. Nyögve borult a padra, mikor újabb feladatba kezdtek. Az óra még unalmasabb volt számára úgy, hogy Harryt elültették mellőle. Bár nem csodálta a dolgot, hisz mindig ők zavarták meg az órát. Sóvárogva nézett a terem közepe felé, ahol Harry ült. A fiú szorgosan írt a füzetébe. Észre sem vette, hogy Juliette figyeli. A lány az ablak felé fordult és bámulta az iskola parkolóját, reménykedve benne, hogy lát valami érdekeset. Hirtelen valami neki csapódott a fejének.
-Héé! -kiáltott fel, mire mindenki rákapta a tekintetét. Megszeppenve ült, majd mikor nem folytatódott az óra, művigyort varázsolt az arcára és integetni kezdett. Mindenki szem forgatva fordult vissza a tábla felé. A tanár még egy utolsó szúrós pillantást vetett rá, majd ő is folytatta a dolgát. Körbenézett az osztályban és Harryt szúrta ki, ahogy a padja fölé hajolva,remegő vállakkal próbálta vissza fojtani nevetését. A fiú hirtelen ránézett és vad mutogatásba kezdett, amiből a lány semmit nem értett. Össze ráncolt szemöldökkel rázta a fejét. Harry halk sóhajt eresztett el, majd tátogni kezdett.
-Pa-pír-re-pü-lő. -suttogta Juliette halkan amit leolvasott a fiú szájáról.
-Az ég szerelmére, te csigazabáló! Egy rohadt papírrepülőt dobott a fejednek! Ott van a padlón, csak hagyjátok már abba! -morogta Kate, a lány padtársa. Harry vigyorogva nézte ahogy Juliette a pad alá mászik, hogy megszerezze a papírdarabot. Vissza ült a helyére, majd kisimította a lapot, amin egy kis üzenet volt. A srácra nézett, de ő már a füzetével és a táblán lévő egyenlettel volt elfoglalva. Juliette elolvasta a kis üzenetet, melyben Harry vagy ezredszerre is megkérdezte, hogy ott lesz e a ma délutáni fellépésükön.
"Igen, még ezredszerre is! De ha még egyszer megkérdezed, esküszöm kiugrom az ablakon! Akkor viszont nem megyek..:P Tudod, hogy ki nem hagynám Göndörke!:)
u.i.: Te érted ezt a valamit, ami oda fel van írva? Hülye kérdés...Persze. Szóval, SEGÍTS!"
Firkantotta le a választ, majd újra repülőt hajtogatott a kitépett füzet lapból és vissza küldte a feladónak. Mosolyogva nézte ahogy a fiú elolvassa a választ, majd a végén halkan felnevet és megrázza a fejét. Harry felnézett a táblára, majd a füzetére és fürgén írni kezdett valamit. Juliette is hasonlóképp tett, csak ő imitálta az írást. Várta a fiú segítségét, hogy aztán valami értelmes is belekerüljön a füzetébe a különböző firkákon kívül. Két perc múlva, a repülő a padra helyezett két keze között landolt.
"ok, kussolok!
u.i.: 2+2=4 ez volt utoljára felírva...:D James miatt. amúgy majd oda adom a füzetem, túl hosszú."
Miután elolvasta a padra borult és csukott szemmel várta, hogy véget érjen az óra.
~*~
-Juliette gyere, mert elkésünk! -kiabálta Marion a bejárati ajtóban állva.
-Jó, jó jövök már! -hallatszott fentről a lány hangja. Pár másodperccel később meg is jelent a lépcső tetején. Sötétkék pántos ruhát viselt, ami kicsit térd fölé ért és rengeteg kicsi virág díszítette.
-Kincsem, gyönyörű vagy, de nem fogsz így fázni? -mérte végig anyja kételkedve. Juliette mosolyogva billent lábujjhegyre, hogy leakassza a kabátját. Kint már tényleg a jellegzetes őszi idő volt, de nem zavarta a lányt.
-Nem! Kocsival megyünk, és a közösségi házban meg fűtenek. -válaszolt miközben felvette a kabátját. Belebújt a sötét kis balerina cipőjébe és kiszökdelt a lehűlt késő délutáni levegőbe. Boldog volt. Örült, hogy Harryék végre fellépnek, tudta jól, mennyit próbáltak és szerinte tényleg tehetségesek voltak. Imádta hallgatni Harryt énekelni. Olyankor számára megszűnt minden, csak a zene volt és a legjobb barátja, aki szívét-lelkét beleadta abba amit csinált. Másrészről kicsit izgult is, hisz este előadásuk lesz.
-Elhoztad a balett cuccod? Nem lesz időnk vissza jönni! -sandított Marion a lányára, közben figyelte az utat.
-Igen, délután már bedobtam a táskám a kocsiba. Apa ugye eljön? -nézett reménykedve a nőre.
-Persze kicsim! Ki nem hagyná. -mosolygott a lányra a nő, közben egyik kezét leemelte a kormányról és megfogta Juliette kezét és megszorította. Ez után csöndben telt az út.
-Menj csak! Leparkolok és megyek utánad. -állt meg a bejárat előtt Marion, megvárta míg Juliette kipattan a kocsiból és már tovább is hajtott. Juliette egyből berohant az épületbe, ahol többen voltak mint gondolta volna. Nem hitte volna, hogy pár kezdő banda fellépésére ennyien kíváncsiak lesznek. Végig futott az folyosón, majd fel a lépcsőn. Az első emeleten volt a nagyterem, ahol általában megrendezésre kerültek az ehhez hasonló rendezvények. Beérve a terembe egy kisebb tömeg fogadta, akik a színpad előtt tolongtak. Vigyorogni kezdett, mikor a színpad bal oldalán megpillantotta Gemmát.
-Sziasztok! -ugrott a lány és Anne mellé, majd mindkettejüket megölelte.- Harry? -kíváncsi tekintettel vizslatta a tömeget, de nem találta sehol a fiút, vagy a banda többi tagját.
-Bent vannak abban a szobában vagy miben. -bökött Gemma egy tőlük nem messze lévő ajtóra. Juliette mosolyogva elnézést kért, és az ajtó felé indult. Kopogott, meg sem várva a választ nyitott be. Nem zavartatta magát, hisz volt már, hogy párszor rányitott Harryre mikor meztelenül henyélt a szobájában, ami igaz, hogy az elején még nagyon, de nagyon zavarba ejtő volt, meg idegesítő, de már hozzá szokott és könnyen kezeli a hasonló helyzeteket. Szerencséje volt, mert mind a négy fiút felöltözve találta.
-Sziasztok! -mosolygott rájuk a lány.
-Hello! -köszöntök vidáman. Egyedül Harry ült egy széken, térdére könyökölve és halál sápadtan.
-Harry! -guggolt le elé a lány, két kezét a fiúéra téve.- Minden rendben? -Harry válaszul csak bólintott egyet.- Aha, látom. -forgatta a szemét a lány és felállt. A fiú hirtelen megragadta Julietteet és az ölébe rántotta és szorosan ölelte. Fejét a lány nyakába fúrta. Juliette nevetve ölelte vissza Harryt.- Ne félj Göndör! Nem lesz semmi gond. -suttogta kedvesen, közben a fiú haját birizgálta. Tudta, hogy ezzel megnyugtatja. Harry pár perc után kicsit elhúzódott tőle és felnézett rá.
-Biztos? Csak mert én nem vagyok ennyire biztos benne.
-Teljes mértékben! Hidd el! Jók vagytok! Jó vagy! -a legutolsó mondatot franciául suttogta a lány és még egyszer beletúrta ujjait a göndör tincsekbe. A fiú arcához hajolt és egy puszit nyomott rá, majd felkelt az öléből. Ránézett és már sokkal nyugodtabbnak tűnt. Egymásra mosolyogtak, majd Juliette sok szerencsét kívánt a srácoknak és vissza ment Gemmákékhoz, ahol már ott volt Marion is.
-Következő fellépőnk, pedig a White Eskiko! Fogadjátok őket nagy szeretettel! -konferálta fel a fiúkat a rendezvényszervező. Mindenki nagy tapsban tört ki, a négy fiú pedig vigyorogva vonult fel a színpadra. Harry szeme megakadt a Julietteen. A lány vigyorogva integetett neki, és tátogott a fiúnak mindenféle bátorító mondatot.
-I got my first real six-string...-kezdett bele a fiú a szövegbe, mikor társai elkezdtek játszani. A tömeg, ami egyre csak nőtt az eltelt percekkel, őrjöngött, táncolt. Harry is elengedte magát és élvezte, hogy énekelhet és, hogy mindenki tombol. Lopva a színpad mellett álló kis csoportra pillantott. Elvigyorodott mikor megpillantott Juliettet, aki a nővérével mint egy idióta táncolt és ugrált a zenére. Előadták még a First Date-et is, ami megint csak nagy sikert aratott a közönségnél. Mikor végeztek mind a négyen a kis színpad elejére álltak, átkarolták egymást és meghajoltak, utána lerohantak.
-Nagyon jók voltatok! -rohant Harry felé Juliette, majd a nyakába ugorva ölelgette meg a fiút, aki nevetve ölelte vissza.
-Tudjuk! -szólalt meg vigyorogva Matt mellettük. Juliette nevetve engedte el Harryt, majd sorra megölelte és gratulált a másik három fiúnak is.
-Akkor, ugye te is jössz? -kérdezte izgulva Harrytől a lány. A fiú csak magához húzta, hisz már folyt a következő fellépők koncertje.
-Persze! Ki nem hagynám! -beszélt a lány fülébe vigyorogva. Juliette izgatottan ugrott egyet, majd az anyukájára pillantott, aki mutogatta neki, hogy indulniuk kell. Puszit nyomott barátja arcára, majd sietve elköszönt és futni kezdett Marionnal kifelé. Idegesen dobolt a lábával a kocsiban, közben az ablakon bámult kifelé. Már besötétedett. Viszonylag gyorsan oda értek az iskolához, ahol már rengeteg autó volt. Juliette szó nélkül szállt ki a kocsiból, kikapta hátulról a táskáját és idegesen rohanni kezdett az ismerős üvegajtók felé. Bent már nyüzsögtek az emberek, mindenki csinosan kiöltözve egy ilyen alkalomra. Juliette balra fordult és végig futott a sötét folyosón, a végén kicsapta az ajtót, ami az udvarra vezetett. Úgy döntött nem fog keresztül futni az iskolán, levágja az utat. Végig szelte a sötét udvart, majd berontott a tornaterembe. Ott már kevesebben voltak, még az oldalt lévő lelátót és a terem közepére helyezett székeket igazították. Juliette miután körbenézett, megindult az öltözők felé. Bent már minden lány izgatottan igazgatta a balett ruháját. Juliette gyorsan átöltözött, figyelve a nagy nehézségek árán össze fogott kontyára. Még pár percet beszélgettek, majd bejött értük Elizabeth. Felvonultak a színpadra a függöny mögé, ami elrejtette őket a nézők elől.
-Rendben lányok mozogjatok, nyújtsatok! Tíz perc múlva kezdünk! -tapsolt kettőt a tanáruk, majd elvonult. Mindenki szót fogadóan neki állt nyújtani. Látszott a lányokon, hogy nagyon izgulnak. Nem ez az első előadásuk, de ez most úgy ahogy nehezebb lesz, mint az előzőek. Ez most vizsga lesz. Nagyon izgulnak, nem akarnak semmit sem elrontani. Elizabeth vissza tért és mindenkit a helyére terelt. A függöny lassan eltűnt és
-Juliette? -nyitott be Gemma az öltözőbe, tekintetével a lányt kereste.
-Itt! -kiáltotta Juliette erőtlenül az egyik sarokból, közben integetett. Gemma nevetve ment be.
-Marion üzeni, hogy ne is öltözz át, csak szedd össze magad és gyere. Majd otthon letusolsz meg minden. -mosolygott rá a lányra. Juliette bólintott egy nagyot, majd szépen össze hajtogatta a virágos ruhát, majd a táskájába tette, levette a balettcipőjét és áthúzta és azt is a ruha mellé tette. Felvette a kabátját, amiből csak a harisnyámba bújtatott lába látszott ki, majd mosolyogva indultak el Gemmával. A többiek már a parkolóban várták a komótosan ballagó lányokat.
-Eszméletlen voltál! -lépett Harry feléjük, majd felkapta a lányt, aki fáradtan vetette a nyakába magát. Szorosan magához ölelte, közben nevetett. Élvezte, hogy nem ért le a lába csak lógott a fiú nyakában.
-Köszönöm! -motyogta a lány a nyakába.- Ne tegyél le! -nyögte fáradtan, mire mindenki nevetésben tört ki.
-Na gyertek gyerekek! -szólalt meg Daniel, mire Juliette szorosabban ölelte a fiú nyakát, jelezve, hogy nem szándékozik elszakadni tőle. Harry eltotyogott az autóig a nyakában lógó lánnyal, Daniel kinyitotta nekik az ajtót. Harry óvatosan hajolt le, hogy a lány a kocsiba üljön. Juliette nevetve engedte el a srác nyakát, majd beült az autóba. Harryék is beszálltak a kocsijukba és mindenki a Frewen házhoz indult. Mikor leállt a kocsi motorja Juliette lassan mászott ki a kocsiból, maga után húzva a táskáját. Élőhalott ként masírozott be a házba, ahol már mindenki bent volt.
-Ó, ilyen lassú lettem volna? -nézett végig a társaságon, akik az előszobában ácsorogtak.
-Igen. -válaszolták mosolyogva, majd bevonultak a konyhába.
-Köszönöm, hogy eljöttél és, hogy betettél a kocsiba! -nevetett a lány, majd egy puszit nyomott Harry arcára és felrohant az emeltre letusolni és átöltözni.
2009. Március, 15.
-Jade! -sikított fel Juliette nevetve, mikor barátnője annyira nevetett, hogy kiköpte a szájában lévő üdítőt. Nem látta a barátnőjét, mivel a kis kamerára is bőven jutott az italból.- Töröld már le a kamod! Nem látlak! -nyafogott Juliette, közben a lány nevetését hallgatta. Jade nagy nehezen letörölte a kameráját, majd vigyorogva integetett.
-Olyan rossz, hogy kiköltöztünk! Én Holmes Chapelben akartam maradni! -mondta ajak biggyesztve.
-Elhiszem. Én sem repesek az örömtől, hogy a legjobb barátnőm kiköltözött az L.A.-be! -szomorodott el Juliette is.- De nézd a jó oldalát! Sokkal több a napsütés, meg a jó pasik! -kacsintott Jadere. A lány kuncogva rázta a fejét.
-Oh, ha már pasik! Mi a helyzet Damennel? -kérdezte apró fintorral Jade. Damen Juliette pasija volt. Pár hete jöttek össze, de mindenki ellenezte a kapcsolatot. Persze Juliette fülig szerelmes volt, nem hallgatott senkire. Szerinte senki nem értette meg a fiút, csak ő. Harryvel nem is egy vitája volt miatta, de akkor is úgy gondolta, hogy a fiú soha nem ártana neki és szereti. Jade kérdésére sem akart válaszolni, mert tudta, hogy barátnője sem kedveli szerelmét.- Juliette, mi van Damennel? -kérdezte kicsit erőteljesebben, megrémisztette, hogy a barátnője nem válaszolt.
-Semmi. -válaszolta tömören.
-Nézz a szemembe, vagy is jelen esetbe a kamerába és úgy mond! -szólt rá Jade, amiért elfordult.
-Semmi. -fordult a laptopp felé Juliette. Nem akart beszélni róla senkinek, főleg nem olyannak, aki nem is kedveli. Csak még jobban elítélné és ezt nem akarja.
-Juliette, ne csináld ezt! Mond el! Látom, hogy van valami! -emelte meg a hangját Jade. Juliette inkább az ablakon bámult ki, minthogy a barátnőjére nézzen. Megváltásként érte a csengő hangja.
-Csengettek, mindjárt jövök! -hadarta és lemászott az ágyáról. Gyors léptekkel közelítette meg a szobájából levezető lépcsőt. Imádta a szobát, amit Harryvel közösen alakítottak ki a padláson. Együtt festették ki az egészet és rendezték be. Persze a bútorokat inkább rábízta az apjára, hogy segítsen Harrynek felcipelni. Pár nap alatt, egy külön kis világot alkottak ki ketten. Juliette örült neki, mikor a szülei felajánlották neki, hogy menjen fel a padlásra, mivel a régi szobája már eléggé gyerekes volt a korához képest, és ha már festenek, akkor lehet nagyobb is a lányuk szobája. A padlás tökéletesen megfelelt erre. A lány a lépcső közepéről elrugaszkodott és leugrott. Gyorsan lerohant az emeltről is. Nem tudta ki az, de még mindig szívesebben találta volna szembe magát egy idegennel az ajtójukban, minthogy Jade faggatását kelljen hallgatni.
-Nyugi már, nyitom! -mondta az idegennek, aki folyamatosan nyomta a csengőt. Most is leugrott az utolsó pár lépcsőfokról, majd két szökkenéssel az ajtó előtt termett. Vigyort erőltetett az arcára, majd kitárta az ajtót. Mikor meglátta, hogy kik állnak kint, egyből lefagyott a nehezen össze hozott vigyor az arcáról.
-Hi, Jul! -lépett be Harry a házba mosolyogva, közben gyorsan megölelte a lányt és tovább is ment.
-Szia Juliette! -köszönt mézes mázos hangon Madison is, miközben követte a pasiját a házba. Juliette ugyan úgy volt Madisonnal, mint mindenki Damennel. Na jó, talán nem. Ő szívből gyűlölte a lányt, míg mások csak szimplán nem kedvelték Dament. Nem értette, hogy volt képes Harry össze állni ezzel a szőke, agyon sminkelt pláza cicával.
-Isten hozott! -csukta be a lány után az ajtót.- De mikor visz? -motyogta.
-Jul, ugye nem baj, hogy átugrottunk? -kérdezte Harry, miközben felakasztotta a kabátját. Juliette csak fejrázással válaszolt. Félt, hogy ha kinyitná a száját, valami nem kívánatos megjegyzés csúszna ki rajta. Próbált nem fintorogni, miközben a szőke csajt nézte ahogy a tűsarkúját szenvedte le magáról. A szája elé kellett kapnia a kezét, nehogy hangon nevetésben törjön ki, mikor a lány majdnem eldőlt, miközben a cipővel bénázott.
-Na jó, amíg ti itt...Öhm...Próbáltok boldogulni a ribanc topogókkal, addig hozok valamit inni... -mutogatott Juliette a konyha felé. Harrytől egy szúrós pillantást kapott, mire csak vigyorogva megrántott a vállát és bevonult a konyhába. Mérges volt Harryre, hisz a fiú tudta, hogy Juliette nem kedveli a barátnőjét, még is elhozta ide.- Hogy törné ki a nyakát abban a cipőben! -motyogta miközben kitöltötte az üdítőket.
-Menj csak fel, mindjárt jövünk mi is! -hallotta kintről Harry hangját.- Neked meg mi a bajod? -lépett be a konyhába.
-Tudod te is jól, Harry! -mondta nyugodtan Juliette. Háttal nekidőlt a pultnak és össze fonta maga előtt a karját. Mikor a fiú nem válaszolt csak nézte, folytatta.- Tudod jól, hogy utálom a csajt! Egy ribanc! Ki jön össze nála két évvel fiatalabb fiúval tizenhét évesen? De most komolyan....Fűvel fával össze fekszik! Hidd el, még úgy is, hogy veled jár. -vágta a fiúhoz azt amit gondolt és tudott.
-Nem ismered! Soha nem tenne ilyet! Szeret...-az utolsó szót már csak suttogta a fiú, minta ő sem lenne biztos magában.
-Te sem ismered Dament, még is mindent hozzá vágsz a fejemhez vele kapcsolatban! -csattant fel a lány, majd megfogta az egyik poharat és kikerülve a fiút elindult fel a szobájába. Fent Madisont pillantotta meg, ahogy a falon és az ágya felett lógó képeket vizsgálgatta. Szinte mindegyiken Harryvel szerepelt, vagy a barátaikkal, családdal, vagy csak ketten. Juliettenek gúnyos vigyor húzódott a szájára, mikor látta a lányon, hogy idegesítik a képek. Fellépet az utolsó lépcső fokon is, ezzel a szobájába lépve. Madison ijedten ugrott egyett mikor feltűnt neki Juliette jelenléte.
-Harry? -kérdezte vékony hangján.
-Mindjárt jön... -közölte ridegen Juliette, majd a lány mögött lévő ágyára dőlt. Ülő helyzetbe tornászta magát, majd a hátát a falnak vetve az ölébe vette a laptoppját. Jade még mindig ott volt, nem vette észre, hogy barátnője vissza tért. Valamit nézett a gépén, közben reggelizett. Juliettet megmosolyogtatta, ahogy még álmosan bámult ki a fejéből. Fura volt számára, hogy Jade még csak most kelt, náluk meg már délután volt. Mivel nem akarta felhívni magára Madison figyelmét, ezért inkább írt barátnőjének. Jade felsikított, mikor a gépe jelezte, hogy üzenete jött. Juliette nevetésben tört ki, ezzel teljesen a tervének ellentét váltotta ki. Nem csak a szőke csaj figyelte, hanem a szobába belépő Harry is. Mikor végig nézett a két vendégen, abba hagyta a nevetést és komoly képre váltott.
-Mi van? Mitől lettél ilyen morci? -kérdezte vidáman Jade, aki nem értette mi történt.
-Semmi. -válaszolt Juliette, de közben gépelni kezdett.
"Betoppant Harry a kis....Na, mindketten tudjuk mi a csaj. Most itt lebzsel a szobámban, Harry pedig pipa rám amiért bunkó vagyok a csajjal. Pedig ez még nem minden. Egyszer megölöm a szöszit, ha bántani meri!"
-Ugye tudod, hogy büntetik az állatkínzást? -nézett Juliettere felvont szemöldökkel Jade miután elolvasta az üzenetet. A lány először nem értette, de miután barátnője leírta neki, hogy Madizon egy hülye liba, kicsit nevetett. Nem is figyelt Harryékre, csak azt vette észre, hogy besüppedt mellette az ágy. Oldalra pillantott és a legjobb barátját pillantotta meg, aki bőszen olvasta amit eddig Jadeel írtak egymásnak.
-Ne legyetek már ekkora bunkók! -szidta a lányokat.
-Igen Hazz, neked is szia! Jó látni! Ne, ne is kérdezd, minden szar, mindenki elkényeztetett amcsi kis szarházi! Ja, és igen, te is hiányzol nekem! -hadarta el Jade gúnyosan. Erre Juliette és Harry is felnevettek.
-Hello Jade! -mosolygott a kamerába a fiú, miután lenyugodott. Juliette kíváncsian tekintett körbe, mire Harry oda súgta neki, hogy kiment a mosdóba. Pár perc múlva Madison vissza tért, ezzel megtörve a jókedvet. Legalább is Jade és Juliette részéről.
-Oh, sziaaa! -nyávogta a kamerába mikor ő is bemászott az ágyba és megpillantotta Jadeet a képernyőn. Harry gyorsan nagy képernyőre tette Jadet, hogy barátnője ne lássa, hogy eddig mit beszélt róla a két lány.- Madison vagyok! Harry barátnője. -Jade jobb szemöldökét felvonva figyelte a lányt, majd mikor meglátta Julietteet, aki öklendezést imitált, próbálta elfolytani a feltörni készülő nevetését.
-Jade Már-párszor-beszéltünk-te-szőke Miller. -válaszolta negédesen, egy angyali mosollyal keretezve. Madison kicsit meghökkent, mire Harry átkarolta és magához húzta, Juliette pedig halkan kuncogott. Cinkosan össze néztek Jadeel, majd folytatták a beszélgetést. Mikor Harrynek elege lett abból, hogy a két lány úgy tesz, mintha Madison ott se lenne, sietőssen elköszönt és távoztak.
-Ez volt életem leghosszabb két órája! -dőlt be az ágyba Juliette, mikor vissza ért a szobájába.
-Harry, hogy bírja ezt a csajt? Esküszöm letagadom ezt a gyereket!
-Én féltem Harryt! -mondta Juliette lehajtott fejjel.- Nem akarom, hogy ez miatt a hülye ribi miatt törjön össze.
-Hidd el, én sem! Majd csak megjön az esze... -rántott vállatt Jade. Még beszélgettek kicsit, majd Jade elköszönt, mert családi napot tartottak. Juliette még böngészett kicsit a net-en, de megunta. Lement a nappaliba TV-t nézni. Szomorúan bámult ki a fejéből, közben gondolkozott. Hiányoztak neki a Harryvel töltött hétvégék, de mióta mindkettejüknek van valakije, szinte alig töltöttek együtt időt. Úgy érezte ez Madison hibája, hisz amíg nem volt együtt Harryvel, több programot csináltak. Volt, hogy Damen is velük volt, igaz, hogy Harryvel nem igazán jöttek ki jól, de még is csak elment velük. Most meg, hogy együtt volt Madisonnal, minden programot lemondott. Juliette fáradtan nyögött fel, mikor csengettek. Semmi kedve nem volt ajtót nyitni, de mikor nem akart elmenni az a valaki, muszáj volt felkelnie. Elvánszorgott az ajtóig, majd lassan kinyitotta.
-Szia cica! -mosolygott le rá Damen. Juliette fölé tornyosulva mérte végig a lányt. Juliette szempillái alól pislogott fel a magas, már majdnem, hogy fekete hajú fiúra. Damen magához rántotta és megcsókolta.
-Szia Damen! -motyogta Juliette miután elváltak a fiúval. Beengedte a fiút, majd miután becsukta az ajtót, Damen maga felé fordította és ajtónak préselte.- Ne! Damen, kérlek. -motyogta miután újra elváltak egymástól és a fiú a nyakát kezdte csókolgatni. Hányingere lett a fiú szájából áradó cigi szagtól. Tudta jól, hogy mit akar a srác, de ő nem akarta. Már nem egyszer próbálkozott be nála, de Juliette mindig leállította. Nem érzete úgy, hogy készen állna rá.
-Hmmm...Ne csináld már bébi! -morogta a lány nyakába. Juliette a mellkasára csúsztatta kezeit és eltolta magától a fiút.
-Megint bagóztál! -vágott fancsali képet Juliette, közben ellépet a fiú mellett és vissza slattyogott a nappaliba.
-Van vele valami problémád, cica? -ült le mellé a fiú.- Tudod jól, hogy utálom, ha beleszólnak abba amit csinálok. Ne kezd te is... -mondta ingerülten, közben össze húzott szemekkel nézett a lányra, majd a távkapcsolóért nyúlt és váltogatni kezdte a csatornákat.
- S-sajnálom! -dadogta Juliette. Damen közel hajolt hozzá szinte össze ért az orruk.
-Semmi baj, bébi! Csak többet ne legyen ilyen... -motyogta, majd megcsókolta a lányt.
