Part 4.

Hiii! Rég hoztam részt, amiért bocsánatot kérek! Itt a nyár, kicsit ellustultam, minden téren.:S Próbálom össze kaparni magam és kicsit sürűbben hozni a részeket! Lassan megkezdődnek az edzések is, úgyhogy biztos helyre rázódok és újra rendszeresség lesz az nyaramban.:P
Nem is pofázok itt tovább!
Jó olvasást.:)xoxo


Juliette az iskola előtt lévő padon ült, és figyelte a gyerekeket, akik boldogan rohantak a szüleikhez. Már negyed órája kint ült és várta Danielt, de a férfit sehol nem látta. Pár osztálytársa is elment előtte, hangosan nevetve mutogattak rá. Könny szökött a szemébe, félt, hogy Daniel nem jön érte, és még az osztálytársai is bántani fogják. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, mikor a gyerekek beszálltak a szüleik kocsijába és elhajtottak, de a félelme nem múlt el teljesen, hisz Daniel még mindig nem ment érte.
-Heeey Geeem! -egy ismerős hang ordította az iskola kapuja felől. Oda fordult, hogy lássa mi történik. A zöldszemű kisfiú az osztályából, kicsapva az iskola üvegajtaját futott egy idősebb lány felé, akin ugyan úgy egyenruha volt, mint rajtuk. Csendben meghúzódva figyelte a jelenetet, ahogy kisfiú odarohan a lányhoz, és megöleli, majd együtt elindulnak az ő irányába. Juliette elkapta róluk a tekintetét és lehajtotta a fejét.
-Hi Juliette! -két sportcipő került a látóterébe, majd félénken a gazdájukra nézett. Most is mosolyogva nézett le rá, nagy zöld szemei csillogtak.- I'm Harry! - Juliette nem értette mit mondott, csak nagy szemekkel figyelte, ahogy vissza fut a náluk idősebb lányhoz, majd lehúzza magához, és súg valamit a fülébe.
-Szia Juliette, Gemma vagyok! -ült le mellé mosolyogva a lány. Juliette döbbenten nézett fel rá, és elöntötte a boldogság, hogy végre van akivel tud beszélni.
-Te érted, amit mondok? -kérdezte félénken.
-Persze, három éve tanulok franciául. -vigyorgott le rá.- Ő Harry, az öcsém! -mutatott a kisfiúra, aki értetlen képpel figyelte a két lányt. Gemma mondott valamit Harrynek, amit Juliette nem értett, de Harry heves bólogatásba kezdett.- Hol vannak a szüleid? -fordult vissza felé Gemma.
-Danielnek kell értem jönnie, de még mindig nincs itt. -mondta szomorúan, lehajtott fejjel Juliette.
-Gyere velünk! Nem lakunk messze, szólunk az iskolába, hogy nálunk leszel és majd eljönnek érted. -ajánlotta fel mosolyogva a mellette ülő lány. Újra Harryhez beszélt angolul, mire a kis srác vigyorogva fordult Juliette felé, és hirtelen elkapta a karját és húzni kezdte maga után.- Harry! -csattant fel a nővére, mire Harry elengedte a kislány kezét és bűnbánó tekintettel nézett rá, majd Gemmára. A lány berohant az iskolába, addig a két kicsi csendben ült a padon. Pár perc múlva nagy mosollyal tért vissza Gemma.
-Gyere, majd szólnak a szüleidnek! -kapta fel a táskáját a padról, majd elindult. Sietve követték Gemmát. Tízperces séta után, ami alatt elég sokat beszélgettek, megtudta, hogy Gemma nemrég töltötte be a tízet, és most kezdi a hatodik osztályt, Harry pedig annyi mint ő. Egy hasonló házhoz fordultak be, mint ahol Julietteék laknak.
-Itt lakunk. Ne ijedj meg, anya kicsit pörgős, főleg, ha vendégünk van. -mosolygott le rá Gemma.
-Rendben. -motyogta alig hallhatóan Juliette. Harry előre rohant, maga után nyitva hagyva az ajtót. Gemma szemét forgatva terelte maga előtt a kislányt, és azon gondolkozott, hogy vajon Ane nem lesz e mérges a váratlan vendég miatt. Áhh, anyu nem olyan. Biztos örülni fog! Biztatta magát, közben beléptek a lakásba.
-Szia kincsem! -lépett ki nagy mosollyal a konyha ajtón Ane, mikor meglátta a lánya mellett álló kislányt, meglepődve állt meg.
-Szia anyu! Öhm...Ő itt Juliette, öcsi egyik osztálytársa. Nem jöttek érte, és nem akartam, hogy egyedül maradjon a suli előtt! -mondta miközben felakasztotta a kardigánját a  fogasra és levette a cipőjét.- Ja, és mielőtt letámadod! Nem tud angolul. -közölte, mire az anyja még inkább meglepődött.
-Mi az, hogy nem tud angolul? -kérdezte meghökkenve, közben a kislányra meredt, aki félénken meghúzva magát, szorosan állt Gemma mellett. Egy szót sem értett az egész beszélgetésből. Kezdett féli, hogy nem engedik meg, hogy itt maradjon, de mikor a nő nagyokat bólogatott arra, amit Gemma mondott neki, majd leguggolt elé egy kedves mosollyal, megnyugodott.
-Ane Cox. -nyújtott kezet.
-Juliette Frewen. -nyújtott remegve kezet, amit a nő gyengéden meg is rázott.
~*~
-Gemma! -üvöltötte Ane lentről, mire a lány felpattant és magára hagyta a két kicsit a szobájában. Mosolyogva folytatták a rajzolást.
-Héééj! -kiáltott fel Juliette nevetve, mikor Harry belerajzolt a pillangójába. Bosszúból ő is belerajzolt a kisfiú repülőjébe. Legalább is gondolta, hogy az akar lenni. Nevetgélve rajzolgattak egymás oldalára. Juliette örült, hogy talált magának barátokat, még ha az egyikkel nem is tud beszélni. Úgy tűnt Harryt sem zavarja, hogy nem értik meg egymást, jól elvoltak.
-Juliette, gyere! -tért vissza Gemma.- Itt van apukád. -mosolygott a kislányra, aki egyből lemászott a székről és rohant kifele a szobából. Még hallotta, ahogy Gemma valamit mond Harrynek, aki értetlenül nézte a jelenetet.
-Daniell! -rohant a férfi karjaiba a kislány, mire a férfi felkapta és szorosan magához szorította.
-Ne haragudj hercegnőm! -puszilt a lány hajába, aki csak rázta a fejét. Vissza tette a földre a kislányt, majd Anevel kezdett el beszélni.
-Húzd fel a cipőd, én addig lehozom a kardigánod. -utasította kedvesen Gemma, és már el is tűnt. Juliette tette is amit mondott.- Tessék! -nyújtotta át a sötét anyagot, amibe Juliette készségesen bele is bújt. Ez után még megölelte Gemmát és Harryt is, aki csöndben állt a nappali ajtajában. Kézen ragadta Daniellt és indultak is a kocsi felé.
-See you! -szólt vissza Daniell, Juliette pedig boldogan integetett hátra.
-Sajnálom hercegnőm, nem tudtam eljönni. -szólalt meg a férfi miután beszálltak a kocsiba és elindultak.- Volt egy baleset, és sürgősen műteni kellett.
-Semmi baj. Nagyon kedvesek voltak velem Gemmáék! -mosolygott a férfira, aki vissza mosolygott rá. Boldog volt, hogy a lánya barátokra talált. Neki is szimpatikusak voltak, örült, hogy volt aki vigyázott Juliettere.- És képzeld! Már be tudok mutatkozni! -kezdett bele lelkesen, mire a férfi felnevetett.- I'm Juliette Frewen! -húzta ki magát büszkén, mire a férfi még inkább nevetett.
-Hi Juliette! I'm Daniell Frewen. -vigyorogva nyújtott kezet a kislánynak, közben fél szemmel az utat figyelte.


2005. Október. 11.
-Jul (Dzsul), várj már! -kiabált a lány után valaki. Juliettenek mosoly kúszott az arcára, ahogy meghallotta a hangot. Készségesen megállt és az iskola kapuja felé fordult, még pont elkapta, ahogy Harry majdnem hasra esett a saját lábában, de még időben vissza nyerte egyensúlyát. A lány csak magában nevetett.
-Miben segíthetek Harold? -kérdezte mosolyogva, mikor a fiú mellé ért.
-Először is, nem hívsz Haroldnak! -nézett rá bosszúsan, mire a lány újra felnevetett. Tudta jól, hogy a fiú utálja, ha így hívják, de annyira szerette evvel cukkolni. Bocsánat kérés kép átölelte a fiút, aki viszonozta az ölelést.- Másodszorra, eljössz velem Benhez. -vigyorgott le Juliettere.
-Rendben, de akkor haza kísérsz, hogy letegyem a cuccom. -erre Harry csak beleegyezően bólintott és elindultak Juliette-ék háza felé. Harry átvette a lány vállán a karját és így sétáltak végig.
-Juliette! Siess már! -toporgott a lépcső aljában Harry.
-Jövök már, jövök már! -rohant le az emeletről a lány, vállán a táskájával, amiben a tánc órára való holmijai voltak.- Nem értem hova kapkodsz! -nézett fel a fiúra, miközben húzta fel a cipőjét. Harry segítőkészen oda áll mellé, hogy meg tudjon támaszkodni, mert majdnem eldőlt.- Köszi! -mosolygott fel rá.
-Nincs mit, csak mennyünk már! -sürgette. Juliette szemét forgatva vette magára a vékony kabátját.
-Mehetünk. Nem hiszem el, hogy mindig rád kell várni! -vigyorgott a srác arcába ártatlanul. Harry dühösen megindult felé, mire a lány sikítva, nevetve futott ki a házból. Még hallotta, hogy a fiú becsukja az ajtót.
-Kapd el! -szólt utána Harry, mire megfordult és elkapta a felé dobott kulcsot, amit egyből bedobott a táskájába.- Most pedig gyere! -ragadta kézen Harry és futni kezdett az utcán.
-Harry, állj már le! Tudod milyen szar szoknyában futni? -korholta futás közben Juliette, közben fél kézzel próbálta lent tartani a szoknyáját, másik kezét pedig Harry szorításából próbálta kirántani.
-Miért nem öltöztél át? -lassított le a fiú.
-Mivel még az sem tetszett neked, hogy letettem a sulis cuccom és felvettem a táncórára való táskám?! -kérdezett vissza a lány, mire Harry bocsánatkérően mosolygott rá.- Ne is próbálkozz ezzel a nézéssel Göndör!  -durcizott össze font karokkal Juliette. Harry lejjebb biggyesztette ajkát -már ha annál lehetett még lejjebb- és szuggerálta a lányt.- Jól van, nem haragszom! Ja és növeszd már vissza a fürtjeidet! Így hülyének néznek mikor le göndörözzlek. -nézett rá a szeme sarkából és leengedte a karját. Harry egy puszit nyomott az arcára és újra futásnak eredt, de most már nem húzta maga után a lányt. Mosolyogva nézte, ahogy legjobb barátja előre rohant. Nem értette mire fel ez a nagy cécó, de már nagyon kíváncsi volt, hogy mit is tervezhetnek a srácok.
-Jó napot, Mrs. Wigge! -köszönt a ház előkertjében szorgoskodó hölgynek. Benék háza nem olyan volt, mint Julietteéké, vagy Harryéké. Egy különálló családi ház, hozzá egy nagy garázzsal, sövénnyel elválasztva a szomszéd házaktól.
-Szervusz Juliette! -mosolygott rá a nő.- Ne a házba menny! A garázsban vannak! -szólt utána a nő, mielőtt még felsétálhatott volna a kis teraszra.
-Köszönöm, Mrs. Wigge! -leugrott a második lépcsőfokról és gyors léptekkel haladt a garázs felé. Óvatosan feltolta az ajtót, hogy pont betudott menni alatta. A négy srác nem vette észre, hogy megérkezett.
-Csövi srácok! Mi a pálya? -dobta le a rozoga kanapé mellé a táskáját, és levetette magát. Ijedten kapták rá a tekintetüket, amin Juliette csak nevetett.- Ennyire ijesztő vagyok? -kérdezte nevetve.
-Hát, ami azt illeti... -motyogta tarkóját vakargatva Jimmy. A lány egyből abba hagyta nevetést és az első kezébe akadó tárgyat hozzá vágta.- Héé, teljesen meghülyültél?! -háborodott fel, mikor a dobfelszerelés hangos csörömpölésbe kezdett. Juliette döbbent arckifejezéssel kelt fel a barna bútorról, és ment a fiúkhoz. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ott van.
-Mióta van nektek dobotok, Ben? -kérdezte a kék szemű sráctól.
-Hát...Úgy...-kezdett el az ujjain számolgatni, mire mindannyian felnevettek.
-Beni, inkább hagyd! -karolta át barátját Jimmy és letolta a kezét.- Kedd óta van nekik. -mondta.
-És mit keres Mattnél egy gitár? Meg nálad is? -egyre furábbnak találta a dolgot. Erre mindegyik srác hangos nevetésbe kezdett.
-Bandát alakítottunk Jul! -mondta lelkesen Harry és átkarolta a lányt, aki még mindig döbbenten figyelte a hangszereket.- Tök király, nem?
-Ja, de. Az! -hebegte Juliette. Jimmy vissza küldte a kanapéra, mondván, hogy most próbálniuk kell. Juliette szemforgatva teljesítette az utasítást. Kényelmesen elnyúlt a kanapén és figyelte ahogy próbálnak megegyezni, hogy mit is játszanak. Azt tudta, hogy Jimmy és Matt gitároznak, de soha eszébe sem jutott volna, hogy ez a négy srác egy bandát fognak alakítani. Szóval erről sutyorogtak a suliban...Tűnődött el.
-Srácok, nem akarok beleszólni, de előbb meg kéne tanulni a szöveget meg hasonlók, nem? -ült fel mosolyogva pár perc után Juliette.
-Öhm, lehet, hogy igaza van. -húzta a száját Matt, közben végig nézett a három haverján.
-Sőt, biztos! -nevetett fel Harry.
-Mire mennétek ti nélkülem?! -sóhajtott Juliette, közben nagy nehezen felállt. Erre mindegyik fiú csak pofákat vágott, Juliette pedig nevetett magában.- Na, nekem mennem kell táncórára! -lépett oda fiúkhoz és gyorsan megölelte őket. Harrytől kapott egy cuppanós puszit is, mire "Huhhuu"-zásba kezdtek.
-Jaj, ennyire ne irigyeljetek! -nyújtott rájuk nyelvet a lány, mire abba hagyták, Harry pedig felnevetett. Juliette felkapta a táskáját és már húzta is fel a garázs ajtót.- Sziasztok! -integetett még vissza sarokban üldögélő kis csoportnak és már rohant is.
~*~
-Rendben lányok! Még egyszer elpróbáljuk és mára végeztünk! -mondta Elizabeth, Juliette balett tanára. Karcsú, fiatal nő volt, barna haját szoros kontyba fogva hordta. Minden lány vissza állt a helyére és a szemben lévő tükörből nézték amit csinálnak. Újra kezdték a húszperces darabot, amit pár hét múlva előadnak.
-Ügyesek voltatok! Hétfőn találkozunk lányok! -mosolygott rájuk Elizabeth, felkapta a táskáját és kisétált a terem ajtaján. Az össze lány felvette a vizes üvegüket és kimerülten ült le a földre. Nagy csevegésbe kezdtek, mint minden táncóra után.
-Hé, Juliette! -bökte oldalba az egyik lány. Juliette mosolyogva fordult felé.- Itt a pasid! -bökött az üvegajtó felé, aminek a másik oldalán Harry ácsorgott.
-Nem a pasim! -mordult fel Juliette és felpattant a földről. Felkapta a sarokba dobott táskáját, majd elköszönt és kisietett a teremből.
-Szia Harry! -csukta be maga mögött az ajtót. Nem nézett vissza, de érezte, hogy mindenki őket bámulja.
-Hi Jul! -mosolygott rá. A fiú könyöke alá tette kezét és elvezette az ajtóból, mikor már a kíváncsi tekintetek látóterén kívül voltak, szorosan megölelte. Mindig örült, ha a látja a fiút.
-Hulla vagyok! -motyogta a fiú nyakába, mire Harry csak nevetett és simogatta a lány hátát.-Te mit csinálsz itt? -kérdezte meglepődve miután elengedte Harryt. A fiú csak megrántotta a vállát.
-Gondoltam nálunk aludhatnál.
-Benne vagyok, de anyáéktól is el kell kéretőznöm! -mosolygott a fiúra, és elindult az öltöző felé.
-Marionnal már beszéltem! Pont találkoztunk mikor megjöttem. -mosolygott a lányra.
-Oh, értem. Akkor rendben. Öhm, Harry...Jobb lenne, ha te kint maradnál! -tette a fiú mellkasára kezét nevetve, mikor a fiú majdnem besétált utána az öltözőbe. Harry elvörösödött és csak bólogatott.
-Bocs, nem vettem észre. -motyogta, majd a folyosó másik oldalán lévő padokhoz sétált és helyet foglalt.
~*~
-Ajj, már! Harry! Gyere már ki! -dörömbölt a fürdőszoba ajtaján Gemma. Juliette röhögve jött ki a lány szobájából.
-Mióta van bent? -kérdezte mosolyogva. Nagyon szórakoztatta, ahogy Gemm csapkodja az ajtót, és volt egy olyan érzése, hogy Harry is csak ezért van még mindig bent.
-Már vagy egy órája! Hallod, öcskös?! Most már húzd ki a segged! -őrjöngött tovább. Juliette csak nevetett. Imádta nézni, ahogy húzzák egymást. Még negyed órát élvezte a Styles tesók műsorát, de már ő is szívesen letusolt volna.
-Göndör, most már tényleg jobb lenne neked az ajtó másik oldalán! -kezdte el ütni ő is a fürdőszoba ajtaját.
-Nekem abból mi hasznom? -kiabált ki a srác. Értetlenül nézett össze a két lány, majd egyszerre ordították vissza.
-Nem ölünk meg!
-Aha, persze! Higgyem is el?! -hallatszott, hogy Harry jól mulat bent.
-Ne már, mit csináljunk? -dőlt neki az ajtónak Gemma.
-Találjatok ki valamit...
-Most tuti a vállát vonogatja.-motyogta Juliette, és falnak dőlve lecsúszott a padlóra.
-Meg van! -kiáltott fel a mellette álló lány. Felnézett rá, és várta, hogy folytassa.- Veled alszik Juliette, csak gyere már ki!
-Hogy mi? -pattant fel egyből az említett.
-Oké! -kiabált ki Harry.
-Kösz Gemm! Utállak! -sziszegte a lánynak, aki beiszkolt a nyíló fürdőszoba ajtón, az öccsét pedig kilökte.
-Ennyire ne örülj, hogy velem alszol! -nevetett Harry, mikor végig nézett a duzzogó lányon.
~*~
-Styles! -tört be a fiú szobájába Juliette. Még csöpögött a hajából a víz és törölközőbe volt tekerve.
-Miben segíthetek? -kérdezte vigyorogva az ágyon elterülő srác.
-Azonnal add vissza a táskám! Ez nem vicces! -füstölgött a lány, közben a mellkasához szorította a törölközőjét.
-Miért? Tök jól áll a törölköző! Szerintem át se kéne öltöznöd... -kacsintott az ajtóban toporgó lányra, aki erre még dühösebb lett. Határozott léptekkel megindult az ágy felé.- Hé, hé, hé...Frewen, gondold meg mit csinálsz! -mászott hátrébb az ágyon Harry. A lány felkapott egy párnát, ügyelve arra, hogy ne mutasson sokat magából, felmászott az ágyra és letámadta a fiút.
-Harry, ez így nem ér! Én fél kézzel vagyok! -csattant fel a lány, mikor a fiú lefogta a párnát szorongató kezét.
-Ciki...- vigyorgott a képébe. A lány csak megforgatta a szemét és elengedte a párnát, ami a földre hullott.
-Kérlek, add vissza a táskám! -meresztette a fiúra kék szemeit és lebiggyesztette az ajkát. Harry pár másodpercig csak nézte a lányt, majd az arcát nyújtotta felé.- Istenem, de gyerekes vagy! -sóhajtott Juliette és egy puszit nyomott a fiú arcára.
-Ott van a szekrényben! -dőlt vissza az ágyra Harry és az ajtó mellett lévő szekrényre mutatott.



2006. április. 20.
-Harry! -dörömbölt a ház ajtaján Juliette.- Nyisd már ki, az ég szerelmére! -lépett hátra pár lépést, hogy lássa az emeleten lévő ablakot.
-Nyugi már! Itt vagyok. -nyitotta ki a fiú az ajtót. Egy szál alsógatyában ácsorgott az ajtóban, kócos tincseibe beletúrva próbálta helyre rakni azokat.
-Megtaláltam! -ugrott Harry nyakába a lány. A fiú döbbenten állt, nem értette a lány miről beszél, habozva ölelte át.
-Mi?! Hol? -tolta el magától, mikor rájött miről beszélt a lány. Az arcát fürkészte, izgatottan várta, hogy folytassa Juliette.- Hol van?
-Az öreg Mrs. Robinson ablakában láttam! Szegényem ott kaparta az ablakot. -mondta szomorúan.
-Eddig se kedveltem azt a nőt, de most már határozottan gyűlölöm! Mit képzel, hogy ellopja a macskámat? -kelt ki magából Harry, közben dühösen feltrappolt a lépcsőn.- Mindjárt jövök! -kiabált vissza az emeltről.
-Oké! -motyogta az ajtóban álló Juliette. Becsukta az ajtót és bement a konyhába. Kivett a hűtőből az alma levet és töltött magának egy pohárba, utána felült a pultra.
-Mit iszunk? -jelent meg a konyhában, az immár felöltözött Harry. Megállt a lány előtt és kivette a poharat a kezéből és egy nagyot kortyolt az üdítőből.
-Azért nekem is hagyhatnál! -szólt rá a lány, majd lehúzta a pohárban maradt alma levet. A mosogatóba tette a poharat, és leugrott a pultról, figyelte ahogy Harry sietve kapta magára a cipőjét.
-Jössz? -kérdezte a fiú, mikor kinyitotta az ajtót és kérdőn nézett Juliettere.
-Még jó! -válaszolt lelkesen, és kirohant a konyhából, onnan pedig a nyitott bejárati ajtón.- Mi a terv? -nézett a mellette sétáló fiúra.
-Még nem tudom. De vissza szerzem attól a nyanyától ami az enyém! -nézett maga elé össze húzott szemekkel Harry. Juliette hangos nevetésben tört ki.- Most mi van? -nézett a lányra mosolyogva.
-Semmi, csak nagyon vicces voltál. Mint valami szar filmben...-mondta nevetve Juliette. Harry csak mosolyogva megrázta a fejét, átkarolta a lányt, és egy puszit nyomott a hajába. A lány is átkarolta és így mentek keresztül a városon.
-Jut eszembe, mit csináltál te a városnak ezen a felén? -törte meg a csendet a fiú, mikor már Mrs. Robinson utcájában sétáltak. Itt is hasonló családi házak voltak, mint Benéknél.
-Jadenél voltam. Már rég lógtunk együtt, úgyhogy átjöttünk hozzájuk suli után. -mondta a lány. Még sétáltak pár percet, majd Harry egy bokor mögé húzta Julietteet.
-Mit csinálunk?
-Ssss! Halkan! -fogta be a lány száját. Juliette megnyalta a fiú tenyerét, mire Harry csak laposan ránézett.- Komolyan azt hiszed, hogy ettől elveszem a kezem? -erre a lány csak megvonta a vállát.
-Mit agyalsz? Egyszerűen csak mennyünk oda és kérjük vissza Dustyt. -suttogta Juliette, miután Harry elvette a kezét.  Felkelt a bokor mögül és megindult a ház felé. A fiú duzzogva követte.
-Pedig már megvolt a tervem! -motyogta Harry, mikor felsétált a teraszra. Juliette ártatlan mosolyt vetett felé, majd becsöngetett. Négyszer próbálkozott, de nem volt semmi válasz.
-Háh, nincs itthon! Jöhet az én tervem! -karon ragadta a lányt és vissza húzta a ház előtt lévő füves kis területre. Újra a házat bámulta, Juliette pedig csak bámulta a fiút.
-Mi a nagy terved kapitány? -kérdezte gúnyosan.
-Látod a garázs tetejét? -nézett a lányra, aki csak bólintott.
-Ja, nem vagyok vak!
-Na, mivel leejt, könnyen felmászunk rá, és ha szerencsénk van, nyitva van az az ablak ott, ahol a ház meg a garázs teteje találkozik. Látod? Ott! -mutatott egy ablakra a ház oldalán.
-Styles, neked elment az eszed! -nézett a fiúra Juliette.- Te be akarsz törni egy öreg néni házába! -kelt ki magából, mire a fiú újra a szájára tapasztotta a kezét.
-Ne üvöltözz! Ellopta a macskám! Mást nem viszünk el, csak Dustyt. -nézett a lány szemébe.
-De mi van, ha valaki meglát minket?
-Ugyan, fél öt van! Még mindenki dolgozik! Senki nincs az utcán! Van fél óránk. -ezzel újra húzni kezdte a lányt. A garázs oldalánál állt meg.- Nézd már! Simán felmászunk. -mondta, miután meglátta a fal mellett lévő üres vödröket. Gyorsan egymásra pakolták őket.
-Először te mész! -szólalt meg a lány, mikor végeztek. Harry egyből felmászott, majd vissza nyújtotta a kezét, hogy segítsen a lánynak.- Kösz, megoldom!
-Okés, most már csak abban kell reménykednünk, hogy nyitva az ablak. -mondta Harry, mikor a lány is felmászott. Óvatos léptekkel haladtak a ház falához.
-Harry! -sikított a lány, mikor megcsúszott a bal lába. A fiú egyből hátra fordult és a lány után kapott, aki vészesen közelített a tető széléhez. Harrynek sikerült elkapnia Juliette kezét, aki szétcsúszott lábakkal ült a tetőn és ijedt szemekkel meredt a fiúra.- Harry...-suttogta remegő hangon.
-Szép spárga! -mosolygott rá Harry. Vissza lépkedett a lányhoz és óvatosan felsegítette, majd a kezét fogva, felment az ablakhoz.- Király! Nyitva van! -vigyorgott a mögötte álló lányra, mikor sikerült feltolnia az ablakot. Lassan bemászott, ügyelve rá, hogy ne lökjön le semmit az ablak melletti szekrényről.- Gyere! -nyúlt ki az ablakon, hogy segítsen Juliettenek. Megfogta a derekát, és behúzta a lányt. Szorosan magához ölelte, mikor már Juliette is földet ért.- Minden rendben?
-Igen, csak megijedtem. -suttogta a lány.
-De nem történt semmi baj, úgyhogy nyugi! -engedte el mosolyogva a fiú és újra kézen ragadva ki húzta a szobából.
-Dusty! -suttogták miközben az emeletet járták körbe.
-Nézzük meg lent is. -ajánlotta a lány és elindult lefele a lépcsőn.- Csak szerintem rémisztő ez a ház?
-Nem. Ijesztőek ezek a régi képek! Nyomasztó az egész kóceráj úgy ahogy van, szóval találjuk meg Dustyt és húzzunk a francba! -szorította meg a lány kezét és a nappaliba húzta.
-Dusty! -kiáltotta a lány, és a sarokban lévő fotel elé vetette magát.- Kis édesem, hát meg vagy! -búgta a macska fülébe közben ölelgette és simogatta. Harry csak állt mellettük és mosolygott.
-Na, elég lesz Jul! Húzzunk még mielőtt megjön a nyanya! -sürgette a lányt. Juliette nagy nehezen feltápászkodott a macskával a kezében és a fiú felé fordult.- Oh, a picsába! Ez tuti Mrs. Robinson! -suttogta Harry, mikor hallották, hogy egy kocsi áll be ház elé.- Siess! -ragadta karon a lányt, és rohanni kezdett.
-Harry, még is merre akarsz kimenni? -kérdezte kétségbe esetten a lány.
-Hátsó ajtó! Mindenki nyitva hagyja! Remélem ez a nyanya is úgy hagyja...-átrohantak az előszobán, be a konyhába.-Légy nyitva, légy nyitva, légy nyitva...-mantrázta magában. Kulcs zörgését hallották a bejárati ajtónál.
-Gyerünk Harry, nyisd ki azt a rohadt ajtót! -suttogta Juliette, közben a macskát szorította a mellkasához, nehogy leejtse. A fiú két hosszú lépés után az ajtóhoz ért, és megmarkolta a kilincset. A bejárati ajtó kinyílt és Mrs. Robinson besétált a házba szatyrokkal a kezében.
-Kérlek! -szorította össze  a szemeit és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt, a két gyerek pedig kirohant rajta. Harry halkan becsukta az ajtót, majd Juliette után futott, aki már a garázs mellett futott.
-Jul, várj! -szólt utána, mielőtt még a lány kirohant volna a ház elé. Juliette megtorpant és bevárta a fiút.
-Erre! -intett a mellettük lévő bokor felé Harry és bele vetette magát.
-Te tényleg hülye vagy...-csóválta a fejét Juliette, de követte a fiút.- Sikerült, sikerült, sikerült! -ujjongott a lány, mikor kimászott a bokorból.
-Akkor sikerült, ha haza értünk! -mondta a fiú. Átvette a lánytól a macskát és rohanni kezdtek.
-Most sikerült! -préselte ki magából ezt a pár szót a fiú, mikor lerogyott a nappalijukban lévő kanapéra. A lány is mellé telepedett és a fiú ölébe dőlt, a lábait pedig felrakta a karfára. Harry elengedte a macskát, aki kiugrott a kezéből és berohant a konyhába.- Köszönöm, hogy segítettél! -motyogta az ölében fekvő lánynak.
-Hmmm. -hümmögött a lány csukott szemmel és eleresztett egy mosolyt. Harry mosolyogva figyelte Juliettet, közben birizgálta a haját.
-Mi a helyzet fiatalok? -sétált le a lépcsőn Ane. Megállt a nappali boltíve alatt és a falnak dőlve figyelte a fiát és Juliettet.
-Hősök vagyunk! -emelte a levegőbe a lány a karját. A nő értetlenül nézett a fiára, aki csak nevetett.
-Megtaláltuk Dustyt és vissza is hoztuk. -adta a magyarázatot a srác.
-Valamiért úgy érzem, jobb ha nem tudom, hogy mi történt...-mondta Ane és hátat fordított a két pihenő gyereknek és bement a konyhába.
-Harry. -suttogta Juliette csukott szemmel.
-Hmm?
-Miért nem a hátsó ajtón mentünk be? -nézett fel a fiúra nagy kék szemeivel.
-Hát...Kérdezz kettőt és könnyebbet. -nevette el magát. Juliette vigyorogva forgatta a szemét. Majd felült, mikor a fiú mocorogni kezdett alatta. Harry is elfeküdt a kanapén, majd lehúzta Juliettet is maga mellé. Juliette a fiú mellkasára feküdt és hallgatta a szívverését. Harry félkézzel átölelte a lányt és lehunyta a szemét.
-Jó éjt! -dörmögte, mire a lány nevetni kezdett.
-Jó éjt Harold! -kuncogott Juliette. Harry megbökte az oldalát, mire felsikított a fiú pedig szorosabban húzta magához, nehogy leesen.